Fényeslitkei Református Egyházközség

Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsoltár 119,105)

“Petrusinec Vladimírnak hívnak, a barátaim csak Ladinak szoktak szólítani. 1977. október 23-án születtem, Tiszaújlakon. A második születésnapom, amikor az Úr belépett az életembe 1994 nyarán volt, a nyári ifjúsági táborban, Balazséron, ahol Zimányi József tiszteletesék szolgáltak. Isten kegyelméből 2006-ban házasodtam össze Rózsa Ilonával, házasságunkat az Úr három gyermekkel ajándékozta meg: Sámuel 9 éves, Benjámin 6, Mirjám-Rózsa 4 esztendős.

Szolgálatomat a Tiszaújlaki Református Egyházközség gondnokaként és a Máramaros-Ugocsa Egyházmegye gondnokaként töltöm be jelenleg is, Isten kegyelméből 10. esztendeje.

 A mindennapos teendőinket a családi vállalkozásunkban próbáljuk elvégezni szíjgyártó-bőrdíszművesként. Emellett ott teljesítünk szolgálatot a feleségemmel, ahol épp igényt tartanak rá és ahol szükség van ránk, meg ahova az Úr elhív bennünket.”

„Szanyi Györgynek hívnak, Palágykomorócon születtem, Kárpátalján. Borzsován szolgálok. Hosszú éven át voltam önkéntes munkatársa a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezetnek először alelnökként, majd elnökként szerveztük az ifimunkát. Kolozsváron végeztem a teológiát, ott ismerkedtem meg a Brassó mellőli Krizbán született feleségemmel, Illyés Enikővel. Négy gyermekünk van: három lány, egy fiú.  1993-tól ismerem Atyámnak és Megváltómnak az élő Istent.”

 „Nagy Györgynek hívnak, több mint 10 éve vagyok lelkész Mátészalkán, de azt érzem, hogy még mindig nagyon az elején vagyok a gyülekezetemmel együtt annak, hogy olyanná legyünk, amilyenné Isten szeretne formálni bennünket.

Ezt folyamatként látom, akár a gyermekeim fejlődését, így hát türelemmel vagyok. Presbitereimmel, munkatársaimmal megfogalmaztuk erősségeinket, gyengeségeinket, lehetőségeinket, s célokat tűztünk ki magunk elé, melyek megvalósítása iránt elköteleztük magunkat:

  • Szeretnénk kortárs, modern gyülekezet lenni. Sokan nem hiszik el, hogy az egyház, az istentisztelet vonzó is lehet, pedig lehet, azon vagyunk. – Nem azzal szólítjuk meg az embereket, hogy elkárhoznak, vagy mindent elrontottak, hanem azt mondjuk el, hogy Valaki nagyon szereti őket, és helyre tud állítani, meg tud áldani, s lehet az életet bölcsen és jól megélni.

 – Egyik legfontosabb célunknak tartjuk, hogy sokan megtapasztalják a közösség erejét, befogadását, szeretetét. Ezért szorgalmazzuk, hogy a vasárnapi istentisztelet mellett mindenki előbb, vagy utóbb, de legyen tagja valamelyik kiscsoportunknak korosztály vagy érdeklődési kör szerint.

– Szeretnénk felfedezni és használni az emberekben lévő potenciát. Mindenki kapott képességeket, ajándékokat, amellyel hozzájárulhat a közösség épüléséhez. Nagy hangsúlyt fektetünk a munkatársaink, presbitereink képzésére.

– Igyekszünk a legjobbat adni, hiszen Isten azt érdemli.

– Évről évre átgondoljuk, értékeljük, jó úton haladunk-e.

– Végül pedig elhittük, hogy nincs lehetetlen. Áll a közösségi házunk, ami maga egy csoda. Ez azonban nem cél, csupán eszköz arra, hogy a fent megfogalmazottakat elérjük. Segítesz benne?”

„Fekete Nándor vagyok, Sály faluban születtem és Mezőkövesden élek, Cserépfalui gyülekezetben kapom az ÚRról szóló bizonyságtételt.

Köszönöm az Istennek, hogy engem gyarló, bűnös embert akar használni nálatok, hogy bizonyságot tegyek a szabadítás Urának rajtam elvégzett hatalmáról.

 Isten legyen veletek!”

 „Bízzatok ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk.” Zsolt 62,9

„Iván Gusztáv vagyok, egy Kárpátaljai községben, Dercenben születtem református családban. Szüleim kezdetben vallásos később hitre jutásuk után keresztyén szellemben neveltek Isten és hazaszeretetre, szorgos, becsületes kétkezi munkára, a család mint érték megbecsülésére. A konfirmáció után fontos lett számomra a templomba járás, de nem értettem semmit Jézus szeretetéről. A kamaszkori évek alatt Isten többször keresett, de nem hallottam az Ő szavát, nem éreztem jelenlétét az életemben. 17 évesen jutottam hitre, ami gyökeresen megváltoztatta életemet, Isten megválaszolt egy nagy kérdést az éltemben, teológiára küldött. 18 évesen kezdtem meg, 2006-ban fejeztem be tanulmányaimat Budapesten. Azóta Kárpátalján szolgálok, jelenleg a Bulcsúi gyülekezet megválasztott lelkészeként.2009-ben kötöttem házasságot László Anett angol-magyar szakos pedagógussal. Házasságunkat Isten két gyermekkel áldotta meg. Ádám fiunk 2010-ben, Hanna lányunk 2013-ban született.  Életem egyik meghatározó igéjét, aminek mélységét a beiktatásom alkalmával éreztem meg (édesapámon keresztül helyezte rám az Isten): Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya (János 12,26).” SDG