Fényeslitkei Református Egyházközség

Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsoltár 119,105)

Esti evangélizációs sorozatunk résztvevői, előadói

Veszelka Tamásveszelka

a Budapesti Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet lelkipásztora
„Valóban rettenetes a mai világban fiatalnak lenni? Vagy csak a felnőttek társadalma látja ijesztőnek az úgynevezett „Y generáció” ma felnövő tagjait? Valóban eltorzult minden szép? Valóban torzultak az értékek, a normák, családi kötelékek, emberi kapcsolatok? Valóban nem értjük, hol a hiba? Nem értjük, de folyamatosan szembesülünk vele? Valóban nincs más lehetőség, mint „elterülni a porban”?  A költő által felvetett nem éppen költői kérdésekre a valós élet példáiból és a Szentírás üzenetéből keressük a válaszokat hétfő este.”

Victorné Erdős EszterSzékelyudvarhelyen

a Magyar Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziójának Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonának vezetője

„1959-ben születtem Budapesten, egy keresztyén családban; és nagyon-nagyon szerencsétlen és rossz gyerek voltam. Nem is tudom, miért. Ha belegondolok mélyen, hogy miért: nem tudom… A mi családunkban visszamenőleg egyik ágon sincs szenvedélybeteg… Én gyerekkorom óta misszionárius akartam lenni. Ez nagyon fontos. Nálunk otthon nagyon sok keresztyén könyv volt, és az én drogom az olvasás volt. Rengeteget olvastam már gyerekkoromban. Egész vékony gépelt füzetekben voltak történetek misszionáriusokról… Nagyon érdekesek voltak. Néhányat tízszer, tizenötször elolvastam. Bennem akkor nagyon erős volt, hogy én misszionárius szeretnék lenni – Indiában, Afrikában vagy akárhol…A Moszkva térnél laktunk, és minden nap a Moszkva téren mentem át, és ez ’77-ben még kalef volt, tehát a drogosoknak a fő találkozóhelye. A megtérésem után én a Moszkva téren találkoztam a régi haverjaimmal, akik közül sokan drogosok voltak. Megálltunk beszélgetni – „hello, hogy vagy, mit csinálsz, hova mész”, satöbbi. Mondtam, hogy megyek templomba – „nincs kedvetek jönni?”. Tulajdonképpen így kezdődött 1977-ben a drogos misszió…

A misszió honlapja itt található.

Solymosi Ferenc kertépítő, vállalkozó

solymosihoz

a Ráckevei Református Gyülekezet presbitere

“Solymosi Ferenc vagyok, 1965-ben születtem Budapesten. Szüleim öt éves koromban külön váltak, apám külföldön dolgozott, én anyámnál maradtam. Tizennégy évesen tizennégy költözés után apámhoz kerültem vissza Pestre. Az eleinte otthonülő gyerekből lassan-lassan csavargó gyerek lettem, és elkezdett érdekelni az akkor divatos játékteremben fellelhető szinte minden, de később már csak a nyerő gépek érdekeltek, s végül a póker szenvedély, mely felfoghatatlan mennyiségű pénzt emésztett fel, mely mindenféle illegális forrásból lett fedezve. Huszonöt évesen minden ismerősöm elfordult tőlem (joggal), magamra maradva igen-igen rovott múlttal, jelennel és jövővel, teljesen kikészült idegállapottal be akartam fejezni az életem, de gyávaságból (utólag tudom, hogy Isten kegyelméből) nem tettem meg.

Úgy fogadtam el Isten megváltó békéjét, ahogy nálam hitetlenebbül még soha senki sem tette. Azt mondtam az általam nem ismert Istennek, hogy nem hiszem el azt a kegyelmet, amit Krisztusban elnyerhet az ember, de kell, hogy létezzen ilyen isteni kegyelem, mert ha nem, akkor nekem végem van. Dióhéjban ennyi. Huszonkilenc évesen, miután az Isten eltakarította az életem romjait, felépített, adott szakmát, testvéreket, lelki otthont, családot, isteni ígérettel bíró gyermekeket. Jómagam megbecsült (nem megérdemelt, de nagyon jólesik az életben megélt sok-sok bántás után) presbitere lehetek a ráckevei református gyülekezetnek, nem is tudom, hogy miért!”

Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek. (Jakab. 1,12)

Dr. habil. Enghy Sándor  

a Sárospataki Református Teológiai Akadémia rektora

„Ha jól tudom néhány hét múlva Fényeslitkére vagyok hivatalos.  A település nevét hallvaenghy sándor öpic_belegrad175röm tölt el: láthatom a Fényest, a litkét! De amikor ezt kimondom, máris aggódás vesz rajtam erőt: elmondhatom Adyval együtt azt is, hogy „őt, a fényest, nagyszerűt” is „Mindörökre látom”? Persze, hogy nem, mert sok minden akadályozza a látásomat. Ennek a mindennek az összefoglalása lehet a bűn. Csak annyi esélyem van, mint a költőnek, hogy a roskadozva vitt lélek találkozhat azzal, aki jön „néma, igaz öleléssel”. Lehetetlen, hogy 1908-ban ölelt csak az Isten. Az, akinek semmi sem lehetetlen!” (képek: szószéken és gyakorlati teológia a Hernád gátjánál)

Dr. Enghy Sándorról bővebben itt.

 

csuka_tamasneCsuka Tamásné

Nyugalmazott református börtönlelkész és a

Váci Fegyház és Börtön gyülekezetének fogvatartott, szabadult keresztyén bizonyságtevőiváci fegyház

„A keresztyén börtön-lelkigondozás alapelve, hogy új embert csak Isten tud formálni. Ezt az alapelvet szem előtt tartva és igazságát megtapasztalva végzem szolgálatomat jubiláló intézetünkben. Isten iránti hálával a szívemben gondolok vissza lelkészi szolgálatom mérföldköveire.”

„Milyen gyakran fordul elő, hogy egy fogvatartott a börtönben jut hitre?  Olyan az arány, mint egy másik gyülekezetben. Hatszázötvenen vannak most a börtönben, abból 100-150 ember megfordul különböző alkalmainkon. Ezeknek az embereknek 10-15 %-a hoz egy komoly életdöntést és megtér.”